Amióta az iszlám a XII. században felbukkant Afrika északi részén és Egyiptomban, ezekről a területekről szinte teljesen kiszorította minden vetélytársát. A másik világvallás, a kereszténység elterjedése a XIX. századi gyarmatosítóknak és hittérítőknek köszönhető. Bár már a III. századtól fogva voltak kopt keresztény felekezetek Egyiptomban és Etiópiában, azok másfél évezred alatt sem tudtak igazán meggyökeresedni a kontinens más területein. A két világvallás a globalizációnak kitett vidéken és a nagyvárosokban tört előre legjobban, a perifériák viszont még napjainkig is sokat megőriztek évezredes vallási kultúrájukból.

Furcsa kettősség, hogy míg az ősi vallások szülőföldjükön sokat vesztettek régi fényükből, ezzel párhuzamosan több közülük képes volt meggyökerezni a világ más tájain, más kultúrákban. Így van ez például az amerikai folklórban, ahol az Újvilágba hurcolt rabszolgák vallási hagyománya él tovább. De ide sorolható a mára világszerte népszerűvé vált woodoo vallás is, amely szakrális jellegét elvesztve, olcsó varázslatként szolgálja a hiszékeny nyugatiak emberek fantáziáját. Joggal feltételezhető, hogy a gyorsuló globalizáció és a nagy világvallások nem állnak meg az őserdő szélén, és csak idő kérdése, hogy az utolsó törzsi varázsló is végképp eltűnjön a fekete kontinensről.