Afrika társadalmai változatosak, megtalálható itt az ősközösség, de a rabszolgaság, a feudalizmus, a kapitalizmus, a szocializmus, és a posztmodern társadalom csírája is. Ez mind tükröződik a kultúrában. A fejlődést hátráltatják egyes elmaradott hiedelmek.

Afrika művészete a két fő történelmi-kulturális régió szerint osztható fel:
● Észak-Afrika művészete
Észak-Afrika nyugati részének arab országa Algéria (Maghreb) Marokkó és Tunézia mellett az a terület, amely már korán az olasz, francia és spanyol művészet hatása alá került. Emellett az ország művészetét a török-monamedán kultúra is alakította. Ezek kölcsönhatásából olyan művészet alakult ki, amely tipikusan mór, de egyúttal sajátosan algériai is.

Az épületek alaprajzi elrendezése nagyfokú rokonságot tart a marokkói épületekkel, szerkezeti elemei és felépítése viszont európai jellemvonásokat mutat. A 19. században egyre erősödő francia uralom következményekén az európai stílusirányzatok is meghonosodtak Algériában. Ma már a modern építészet teljes egyenjogúságot élvez a nagyobb városokban és kezdi kiszorítani az arab stílust.

Festészete csak a legújabb időkben kezdett el fejlődni, francia hatás alatt. Az iparművészet különböző ágaiban ma is a régi formák és díszítőelemke élnek tovább, igen gyakran a legcsekélyebb változtatások nélkül.

● Fekete-Afrika művészete
Az egész afrikai kontinens legkorábbi művészeti emlékei a Szahara területén található sziklafestmények és sziklarajzok, amelyek az i. e. 7. évezred-i. e. 4. évezred közötti időszakból származnak. Hatalmas maszkos alakokat és vadászatokat ábrázolnak, valamint olyan állatokat, amelyek erről a területről mára kipusztultak, például vízilovakat és bivalyokat. A későbbi már kevésbé naturalista ábrázolásokon megjelenik a szarvasmarha- és lófogatú szekér. A legkisebb és legsematikusabb festményeken ma is jól ismert állatok, például tevék láthatóak.

Dél-Afrika és Namíbia területén a kőkorszaki életmódot folytató busmanok sziklaművészete a legutóbbi időkig fennmaradt. A Kalahári-sivatagban és környékén fellelhető sziklaképek között festmények és rajzok egyaránt találhatók. A festésnél vörös, barna, sárga, fekete, szürke, violás színeket használtak, a rajzoknál a vonalakat kővésővel vésték a sziklába. A sziklaképek ember- és állatábrázolásai természethűek, vannak köztük vadász- és harci jeleneteket ábrázoló kompozíciók is. Több sziklarajznál a térbeliség érzékeltetésével találkozhatunk, a távolságot arányos kicsinyítéssel, a test hajlásait sűrűbb-ritkább pontozással fejezik ki. A busman sziklaképek története vitatott. Egyesek a spanyolországi és szaharai sziklarajzokkal látnak rokonságot. A sziklaképek a vadászmágiából születtek. Festményeiken gyakran a bantukkal és az európaiakkal vívott harcaikat láthatjuk. Sok képen jelenik meg a kecses antilop, amelynek igen fontos szerepe van a busman mitológiában. A ma élő busmanoknál folytatott kutatások azt is elárulják, hogy a gazdag részletekkel megfestett táncjelenetek szertartásokat örökítenek meg.

E művek között különösen figyelemre méltóvá teszi a benne kifejeződő ritmusérzék azt a sziluettrajzot, amely három táncoló alakot ábrázol. Bármennyire stilizáltak az alakok körvonalai, mozgásuk nagyon érzékletes. Az egységes ritmus mind a három személyt összekapcsolja, de ugyanakkor mégis más-más változatban jelenik meg mindegyiknél. A bal oldali alak mozgása a leglendületesebb, a másik féllábon áll, szinte megdermedve, a harmadik pedig társaik után siet. Egy másik afrikai sziklarajzon, amely két fiatal táncosnőt ábrázol, az alakok érzékeltetik a testek hajlékonyságát. Aki nézi ezeket a képeket, könnyen megérti, miért volt olyan nagy hatással az európaiakra a kontinens tánca.

● Szobrászat
● Építészet