A sarkantyús teknős (Geochelone sulcata) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) családjába tartozó faj.

Akár 80 centiméteres hosszával és 80 kilogrammos súlyával a galápagosi óriásteknős (Geochelone nigra) és a seychelles-szigeteki óriásteknősfajok (Dipsochelys) után a következő legnagyobb faj a szárazfölditeknős-félék családjában.

A sarkantyús teknős Afrikában, Csádon, Egyiptomban, Eritreában, Etiópiában, Maliban, Mauritániában, Nigériában, Szenegálban és Szudánban honos.

A sarkantyús teknős Afrika legnagyobb szárazföldi teknősfaja. Páncélhossza akár 80 cm is lehet, súlya pedig 36-50 kg  közötti. A hátpáncélja sárgástól a sötétbarnáig terjedő árnyalatú lehet, a haspáncélja rendszerint világosabb, csontszínű. A páncélon növekedési gyűrűk rajzolódnak ki, melyek az évek előrehaladtával egyre kontrasztosabb rajzolatúak lesznek. Bőre nagyon vastag, színe az aranysárgától a világosbarnáig terjed. A nevét a hátsó lábán lévő kinövésekről, az ún. sarkantyúkról kapta, melyek szerepe nem ismert. A nemek nehezen megkülönböztethetőek, a hímeknek valamivel hosszabb és vastagabb a farkuk, valamint a haspáncéljuk homorúbb.

A sarkantyús teknőst egyelőre nem veszélyezteti közvetlenül a kihalás veszélye, azonban egyes területeken egyedszámuk egyre csökken. Ennek oka elsősorban az élőhelyük elvesztése a túllegeltetés és az elsivatagosodás miatt. Az illegális állatkerteskedelem szintén csökkenti vadon élő állományát.

Egyes afrikai kultúrákban a sarkantyús teknősöket az emberek és istenek közötti közvetítőként tisztelik. Ezért a falvak vezetői házuknál tartják a teknősöket. Egyes törzseknél a sarkantyús teknős az erényt, a boldogságot, a termékenységet és a hosszú életet jelképezi. Éppen ezért ezeken a területeken könnyebb megértetni a lakossággal a természetvédelem jelentőségét.