Nevének görög eredetéről is vannak elképzelések, de mivel az óegyiptomi nyelvből is ismert olyan szókapcsolat, amelyből létrejöhetett, valószínűbb ez a verzió. Ez pedig a seszep ankh, ami élő képmást jelent. (Figyelembe veendő, hogy az attikai görög nyelvjárások többségében a ph betűkapcsolat nem f-ként, hanem p+h-ként olvasandó.) Alan Gardiner vetette fel először, hogy a szfinx név kapcsolatban lehet a seszep ankh (en) Atum kifejezéssel (Atum élő képmása), amit a későbbi időkben Egyiptomban a szfinx megnevezésére használtak. Maga a seszep ankh kifejezés már az Óbirodalom korától ismert, és valószínűleg a seszep (el- vagy befogadni, megkapni[9]) szóból ered, ezért az áldozati és fogadalmi képmásokra alkalmazták.

Atum isten, a Befejezett, a földön oroszlán képében jelent meg, mint Aker, az ősi istenség. Néha kettős oroszlánként ábrázolták, aki egyszerre volt Atum és Ruti, egyben utalva a teremtésmítosz azon változatára, ahol Atum Su és Tefnut létrehozója. Az oroszlánjelképek nemcsak Egyiptomban, de szerte az ókori Közel-Keleten egyfajta államhatalmi jelentést hordoztak (lásd például az asszírok oroszlános kapuit, az oroszlánvadászat királyi jelentőségét, stb).

A szfinxtemplom udvaráról nézve a Hafré-piramis és a Hufu-piramis úgy keretezi be a szfinx fejét, ahogyan azt a horizont jelentésű hieroglif jel két fényhegye ábrázolja, amint a Napkorongot övezik.

A Nagy Szfinx mellé telepített hangszórókból minden nap hallható az a téves információ, miszerint Hérodotosz nevezte volna el. Hérodotosz azonban nem látta a Szfinxet és egyetlen szóval sem említi. Az első nem-egyiptomi, aki megemlítette, Caius Plinius Caecilius, röviden idősebb Plinius volt.