Földünk egyik legszegényebb országa volt. Gazdasági növekedését az 1960-as évek elején meginduló kőolajbányászatnak köszönheti. Ma Afrika  leggazdagabb országának számít. Gazdaságának alapját az állami tulajdonban lévő szénhidrogének bányászata és kivitele jelenti, amelynek bevételei a GDP-nek 1/3-át teszik ki. A líbiai kőolaj kiváló minőségű, a rablógazdálkodás elkerülése végett a termelés az 1970-es évek maximumához képest felére csökkent. 2007-ban exportja 94%-t ez jelentette. Silvio Berlusconi  olasz kormányfő 2008 augusztusában megállapodott Kadafival az 1911-től 1943-ig tartó gyarmati korszak kártérítéséről, így Olaszország 25 év alatt 5 milliárd dollárt fizet ki olasz cégek líbiai befektetései formájában. Líbia az első arab ország, amely ilyen jellegű kártérítést kap, sem Franciaország, sem Nagy-Britannia nem hajlik hasonló akcióra.

A GDP 1983 és 1988 között 40%-al esett vissza. A hét évig tartott ENSZ embargó gazdasági kára Líbia számára becslések szerint 30 milliárd USDt tesz ki.

Pénzügy
A kormány tartaléka 65 milliárd USD (2010. jan.)

Mezőgazdaság
Ipara a mezőgazdasági termékek feldolgozása mellett főként a kőolaj feldolgozásán alapul. Nagy erőfeszítéseket tettek az importtól való függés csökkentése érdekében az öntözéses oázisgazdálkodás kiterjesztésére, amely ma a világ egyik legdrágább mezőgazdasága. Fő terményei a búza, a datolya, a citrus- és gyümölcsfélék, továbbá az olíva.

A munkaerő 17%-át foglalkoztatja a mezőgazdaság, de az összterületnek csupán 1%-án folyik növénytermesztés. Megművelhető földek csak a Dzsifára-síkságon, a Nefúsza- és az Akdar-hegység alacsonyabb lejtőin, valamint Barka vidékén vannak. A hegységekben fügét és más gyümölcsöket, olajfát, szőlőt nevelnek. A sivatagi oázisok fő terménye a datolya, de megtalálhatók más gyümölcs-, zöldség-, gabonafélék is.

A nomád állattenyésztés (kecske, juh, teve) színtere a száraz sztyeppék.

Napjainkban az ország területének csak 8%-át használják legelőnek, de a kőolaj felfedezése előtt a pásztorkodáson alapult a gazdaság. A fő kiviteli cikk a bőr, az irha és a gyapjú volt. Kb. 4,4 millió juhot, 800 ezer kecskét, 100 ezer szarvasmarhát, 17 millió háziszárnyast tartanak. A fontosabb teherhordók a szamarak és a tevék. A partvidéken tejgazdaságok vannak.

Az élelmiszerellátását 75%-ban importból fedezi.

Ipar
Kőolajfinomító
Az olajfinomítók, földgáz-cseppfolyósító berendezések és petrolkémiai üzemek mellett van bútor-, építőanyag- és élelmiszeripar. Hagyományos a textil- és bőrfeldolgozó ipar.

Kereskedelem
A GNP értéke: 40 milliárd USD. A GNP/fő értéke: 7600 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 7%, ipar 47%, szolgáltatás 47%. A külkereskedelem mérlege jelentős aktívumot mutat, a kivitel értéke több mint másfélszerese a behozatalnak. Exportja döntően kőolajból, földgázból és ezekből gyártott termékekből áll (az összes export 98%-a).[6] Behozatalában a gépek, berendezések, feldolgozóipari termékek mellett az élelmiszereké a vezető szerep. Olaszország máig az ország legfontosabb külkereskedelmi partnere (exportjának több mint 40%-át, importjának több mint 25%-át adja). Emellett Németország, Tunézia, Törökország és Franciaország részesednek nagyobb mértékben a külkereskedelmi forgalomból.

Egyéb ágazatok
Az éves halzsákmány (tonhal, pérhal, szardínia) nem haladja meg a 9000 tonnát. A főbb halászkikötők Zuvára, Miszráta és Homsz.