Az egyiptomi labdarúgó-válogatott, vagy becenevükön a fáraók, Egyiptom nemzeti csapata, amelyet az Egyiptomi Labdarúgó-szövetség irányít. A labdarúgó-világbajnokságok történelmének első afrikai nemzete eddig hat alkalommal hódította el az afrikai nemzetek kupáját.

Egyiptom a fekete kontinens legrégebbi és egyik legsikeresebb labdarúgó-válogatottja: Egyiptom volt az első afrikai nemzet, amely részt vett a labdarúgó-világbajnokságon, illetve az afrikai nemzetek kupájának  első kiírását is ők nyerték. A közel 90 éves múlttal rendelkező észak-afrikai ország labdarúgásának történelmében egyaránt felfedezhetőek sikeres és sikertelen korszakok is.

Korai évek
Egyiptom - az afrikai nemzetek közül elsőként - már 1920-as években a nemzetközi labdarúgóélet vérkeringésének szerves képezte. 1920. augusztus elején, az 1920. évi nyári olimpiai játékokra való felkészülés jegyében játszották első mérkőzésüket a rendező belga labdarúgó-válogatott ellen. A történelmi jelentőségű találkozó 4-2-es vendég sikerrel zárult. A nemzetközi bemutatkozást követő, illetve az 1924-es és 1928-as nyári olimpiai játékok eredményei az egyiptomi labdarúgás meghatározó szerepét igazolták.

A fáraók világbajnoki-selejtezőn először 1934. március 16-án léptek pályára Palesztina ellenében egy 7-1-es győzelemmel zárult mérkőzésen. A palesztinai visszavágó puszta formalitást jelentett a tetemes előny tudtában, így a 4-1-es újabb siker azt jelentette, hogy Egyiptom lett az első afrikai labdarúgó-válogatott a labdarúgó-világbajnokság döntőiben. A többek között Mohtár el-Tetst és Abd el-Rahmán Fávzit is a soraiban tudó egyiptomi válogatott 4-2-es arányban elvesztette első világbajnoki-mérkőzését Magyarország ellenében és így búcsúzni kényszerültek a tornától. A következő szereplésre 56 évet kellett várniuk.

A sikertelen világbajnoki szereplést követő másfél évtized a fokozódó, majd a kialakult világháborús jegyében telt, amely jelentős hatással volt az egyiptomi labdarúgás hanyatlására.

Az első aranykorszak
1957-ben Egyiptom, Szudán, Dél-Afrika és Etiópia képviselői alapították az Afrikai Labdarúgó-szövetséget (CAF). A szövetség elsődleges célkitűzései közé az afrikai labdarúgó-válogatottak fejlődésének elősegítése és egy közös kontinensviadal megszervezése tartozott. Az 1957. február 10-én, az első ízben kiirásra került afrikai nemzetek kupája-nyitómérkőzésén Egyiptom 2-1-es arányban múlta felül Szudán nemzetei tizenegyét, majd a hat nappal későbbi, Etiópia elleni 4–0-s győzelem azt jelentette, hogy Egyiptom ülhetett fel először Afrika képzeletbeli labdarúgó trónjára.

1958-ban Szíria és Egyiptom alkotta unió részben egy új név (Egyesült Arab Köztársaság), részben egy új siker záloga lett. Az 1959-es afrikai nemzetek kupáján az uniós válogatott már mint legnagyobb esélyes léphetett pályára. A Mahmúd el-Gohári vezette csapat favorithoz méltóan, két győzelemmel zárta a tornát, így megőrizték bajnoki címüket, amelyet ugyan sem 1962-ben (másodikak lettek), sem 1963-ban (harmadikok lettek) nem sikerült megismételniük, de Egyiptom labdarúgó-történelmének ezen szakasza, mint az első aranykorszak íródott a labdarúgás almanachjaiba.

A változatosság korszaka (1964-1984)
Az 1963-as afrikai nemzetek kupája utáni húsz évet a háborús feszültségek hatására imbolygó labdarúgóélet változatossága jellemezte, amely a válogatott számos visszalépését és a labdarúgás minőségének romlását eredményezte. A fokozatos hanyatlás folyamata az 1970-es afrikai nemzetek kupáján elért bronzérem után fékeződni látszott, de főként a Haszan el-Sázli csatártehetségére épülő csapat két évvel később, nagy meglepetésre nem tudta kiharcolni a kontinensviadalon való részvételt. A folyamatot az Egyiptomi Labdarúgó-szövetség több barátságos mérkőzés szervezésével próbálta megállítani. Törekvésük az 1974-es afrikai nemzetek kupája bronzérmével csúcsosodott ki köszönhetően a későbbi szövetségi kapitány, Haszan Seháta kiváló játékának.

A következő 8 év maga volt az igazi változatosság: 1976-ban 4. helyet 1978-ban sikertelen selejetező követett, majd az 1980-as 4. helyet, 1982-ben visszalépés, majd 1984-ben pedig újabb 4. hely váltott fel Egyiptom afrikai nemzetek kupája-szereplésében. A sikeres szereplések legfőbb alakja a csatártehetség, Mahmúd el-Hatíb volt.

A második aranykorszak (1985-2006)
1985. szeptember 10-én, egy Oslóban rendezett, Norvégia elleni barátságos mérkőzésen lépett első válogatottságán pályára az egyiptomi labdarúgás leghíresebb alakja Hoszám Haszan, aki egyrészt pályafutásának 21 éve alatt felállította az egyiptomi válogatottsági és gólszerzői csúcsot, másrészt nagy mértékben járult hozzá hazája legfényesebb sportkorszakához. Az 1986-ban a labdarúgó-világbajnokságra, 1986-ban 1998-ban és 2006-ban afrikai nemzetek kupája aranyéremig vezető csatár neve mára egybeforrt az egyiptomi labdarúgással.