Afrikai olajpálma
Az olajpálma legfeljebb 30 m magas, el nem ágazó pálma. Levele 4-7 m hosszú, tüskés nyelű, és akár 160 szabálytalanul elrendeződő levélkepárból állhat, amelyek több síkban terjeszkedhetnek szét, így a levél kuszáltnak tűnik. A törzsön hosszú ideig megmaradnak az elpusztult levelek nagy, terpedten elálló levélhüvelyei, amelyeken gyakran páfrányok és más epifitonok telepednek meg. A váltivarú virágzatok élő levelek hüvelyeiben fejlődnek 4-5 éves korban, a porzós virágzatok akár 140 000, a termősek 6000 virággal.
Termése: csonthéjas bogyó, fél év alatt érik be. Tömötten összezsúfolva helyezkednek el a termések a vastag, rövid tengelyű, torzsaszerű terméságazatokban. Hosszuk mintegy 70 cm, súlyuk még 50 kg is lehet. A termés hosszúkás tojás alakú, gyengén 3 élű, ahol egymáshoz nyomódik, ott lapított, mérete általában 5 x 3 cm. A sima, megérve vörös héj alatt lisztes-rostos, narancssárga terméshús van, amely egy kemény, fás, vastag csonthéjat vesz körül. Ennek csúcsán 3 csírapórus található, és 1(-2) magot foglal magában. A terméshús és a mag 60-70% zsiradékot tartalmaz.
Felhasználása: az olajpálma a világ egyik legjelentősebb olajnövénye. A terméshús és a mag zsiradékának más tulajdonságai vannak, ezért különböző módon használják fel. A terméságazatokat betakarítás után gyorsan felhevítik, a terméseket gépi úton leválasztják, végül összezúzzák, hogy a húst a kőmagokról eltávolítsák. A terméspépből narancsvörös olajat sajtolnak, amelynek olvadáspontja 30 és 37 °C között változik. Ebből a zsiradékból halványítással étkezési olaj készül, továbbá margarin előállítására és számos ipari célra használják fel. A szárított és gépi úton feltört csonthéj magjából préselt, habzó pálmamagolaj viszont 20-24 °C között olvad. Ezt ugyancsak étkezési zsiradékként használják, de főleg szappant és kozmetikai szereket készítenek belőle. A pálma megsértett hajtáscsúcsaiból kifolyó levet borrá erjesztik.
Elterjedése: a trópusi Afrikában Szenegál és Angola között honos, és Afrika, valamint Ázsia trópusi területein nagy méretekben, Amerikában kevésbé gyakran termesztik.
Termesztése és betakarítása: számos fajtáját telepítik a nedves-forró, trópusi klímájú síkvidéken, nagy ültetvényeken. A pálmaolaj kedvező világpiaci ára miatt jelenleg erőteljesen bővítik a termesztést. Az új olajpálma-ültetvények létesítéséhez elsősorban Délkelet-Ázsiában évente több ezer négyzetkilométer trópusi esőerdőt áldoznak fel. Magról szaporítják; kultúrában a pálmákat nem engedik teljesen kifejlődni, hanem kidöntik vagy felégetik őket, ha a kb. 15 m magasságot elérik. Érett állapotban az egész terméságazatot vágják le és szállítják el ipari feldolgozásra.
Rokon faj: a Közép-Amerikából és Dél-Amerika északi részéből származó amerikai olajpálma (Elaeis oleifera [Kunth.] Cortes) az előző fajtól főként abban különbözik, hogy törzse rövid, 6 m-nél alacsonyabb, gyakran kúszó, valamint a levélkepárok szabályosan egy síkban rendeződnek el. A fajt Amerika nedves-trópusi területein olajnövényként termesztik.

Akiszilva
Az akiszilva legfeljebb 25 m magas, rövid törzsű és széles koronájú, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak, párosan szárnyaltak, a levélkepárok száma 3-6. A levélkék lemeze (30 x 16 cm) bőrnemű, ép szélű, színén fényes, széles-lándzsás vagy visszás-tojásdad, röviden kihegyezett, széles ék- vagy levágott vállú. A levélnyelecskék vastagok, mintegy 6 mm hosszúak. A kis, részben hímnős virágok kb. 18 cm-es fürtökben fejlődnek. A virágtakarót 5 cimpájú, barnás, 3 mm hosszú csésze és 5 fehér, keskeny, mintegy 5 mm hosszú szirom alkotja.
Termése: széles körte alakú, tompán háromszögletű, kb. 13 cm-es tok, amely alul rövid nyakba keskenyedik, a csúcsa pedig bemélyedt. Világító vörös, sima, fényes héja teljes éréskor 3 kopáccsal nyílik fel. A bőrnemű-húsos kopácsok világos, sűrűn ezüstös szőrű belső felületén egy-egy hosszanti léc található, amelyek a termésüreget 3 rekeszre tagolják. A felnyílt tok kopácsai terpedten szétállnak, és 3 halvány, narancssárga, agyvelőszerűen redőzött, kívül szilárd, belül krémes, mintegy 4 x 3 cm nagyságú magköpenyt tárnak fel, amelyek a termés alapjához tapadnak. E tojás alakú vagy széles-hengeres magköpenyek mindegyikén egy-egy fényes fekete, lapított-gömbölyded, kemény héjú mag (2 x 1,5 cm) ül.
Felhasználása: csupán az érett, felnyílt tok sárgás magköpenyei ehetők, amelyek nagyon finom, erősen dióízűek. Nyersen is élvezhető, de többnyire sós vízben vagy tejben való rövid főzés után vajban vagy olajban megsütik, vagy fűszeres kísérőként hal- és húsételekhez, levesekhez és mártásokhoz adják. Kizárólag a teljesen érett, a héjtól, valamennyi vöröses szövettől és a magoktól gondosan elválasztott magköpenyt szabad fogyasztani, mikor már a termés magától felnyílt. Az éretlen magköpenyek éppúgy, mint a magok, toxikusak, és már okoztak halálesetet. E részek hipoglicin nevű mérget tartalmaznak, amely fényre a tok felnyílása után túlnyomórészt elbomlik. A terméshéjat is tilos megenni!
Elterjedése: a trópusi Nyugat-Afrikából származik, és ott gyakori haszonnövény. A rabszolga-szállításokkal került a karib-tengeri szigetekre, ahol regionálisan gyakran termesztik. Ritkán Dél-Amerikában és Ázsiában is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a csapadékban gazdag trópusi klímában tenyészik, ahol rövid száraz évszakok is vannak. Magról szaporítják, és rendszerint kisparaszti gazdaságok házi- és gyümölcsöskertjeibe ültetik. A vörös tokokat érett, zárt állapotban szedik a fákról, és addig tárolják, amíg maguktól felnyílnak; ezután csak rövid ideig értékesíthetők.

Avirivadió
A magok fehér, édeskés szagú húsba ágyazódnak. Nyugat-Afrikában és Nyugat-Indiában (pirítják) megőrlik és helyben fűszerként használják szerecsendióra emlékeztető aromájáért.

Bambaradió, bambara bab
Az egyéves növény olajban és keményítőben gazdag magva trópusi Afrikában fontos táplálék. Kamerunban és a nigériai szavannákon ma is vadon él őshonos alakja. Megtermékenyítés után a virágkocsány megnyúlik, és a fiatal termőt a földbe nyomja. Ott fejlődik ki a termés (geokarpia), akár a földimogyorónál. Közép-Afrika ősi kultúrnövénye.

Buku
Két fajtáját termesztik:
  - kereklevelű: Agathosma betulina (syn. Barosma betulina, Diosma betulina), olaja jobb minőségű
  - ovális vagy hosszúlevelű: Agathosma crenulata (syn. Barosma crenultata), olcsóbb, könnyebben termeszthető

Fonio
A legapróbb kölesfajta, az egyik leggyorsabban növő gabona: 6-8 hét alatt beérik. Szegényes talajon, félsivatagos vidéken is megterem. Kása, kuszkusz, kenyér, sör készülhet belőle, pattogatható is.
Afrikai eredetű gabona, de Dominikán is vetik.

Kafferkenyér
a bunkóspálmafélék (Zamiaceae) családjába (cikászok, Cycadales rendje) tartozó, Dél-Afrikában őshonos, nyitva termő növényfaj. Nevét a törzs lisztes, keményítőtartalmú beléből, ill. a húsos burkú, de belül szintén lisztes magvakból készített kenyérről kapta. A növény eléri a 6 m-es magasságot, szétterülő, szárnyas levelei rendkívül kemények, 1-1,3 m hosszúak, csúcsukon visszagörbültek. Az Encephalarthos nemzetség számos faja üvegházi és gyűjteményes dísznövény.

Karissza
A télizöldfélék (Apocynaceae) családjába tartozó növény Dél-Afrikában honos. Eredetére utal „natali szilva" neve is. Bokorszerű növények, 4,5 — 5,5 m-re nőnek. Fényes sötétzöld levelei ovális-kihegyesedők, sűrűn állnak, vastagok, bőrszerűek. Csúcson nyíló virágai csillag alakúak, fehérek, a jázminra emlékeztetnek, illatosak, 4—5 cm-esek. Termése ovális, 2,5—5 cm-es, fényes piros színű. Héja vékony. Húsa szemcsés, befelé haladva vöröses színű, 15—20 db kerek maggal. Tejes, édes húsa nem jellegzetes. Zselének, befőttnek dolgozzák fel, párolva áfonyaszerű mártás készül belőle és salátának is felhasználható. Sok savat, cukrot és zsírt tartalmaz. Meleg trópusi feltételeket igényel. Nyírható, ezért sövénynek is nevelik. Magvetéssel, léggyökereztetéssel és szemzéssel szaporítják. Különleges szaporításmód a „csúcsgyökereztetés": 9—12 cm-re a csúcstól az ágat félig, ferdén bemetszik, majd 2 hónap után teljesen lemetszik, és homokos földben 1 hónap alatt meggyökeresedik. Kora tavasszal van a fővirágzás, de egész évben nyílik 1—2 virágja, így a termés is folyamatos.

Karité, vajfa
A nyugat-afrikai szavannákon őshonos fa. Gesztenyéhez hasonló, 3-4 cm-es magvaiból préselt zöldesfehér színű, kakaóra emlékeztető ízű növényi vaj, "Shea-vaj", "bambuszvaj", "galam-vaj" néven ismeretes. Afrika lakói táplálkoznak és világítanak vele. Ott legalább olyan fontos, mint a Földközi-tenger vidékén az olívaolaj. A margarin egyik alkotórésze, a kakaóvajat is helyettesítik vele, fontos a szappan- és kozmetikai iparban. A magok 55-70%-a zsír.

Kei-alma
Tömött, tüskés mutatós örökzöld bokor hazája Dél-Afrika. Vékony, drótszerű ágainak minden ízén egy nagy, kemény tövis van. Apró, lándzsás, sötétzöld levelei fényes zöldek, virágai sárgák. Ringló nagyságú kerek gyümölcsei sárgák, fényesek, kellemes sárgabarack ízűek.

Kóladió
a kólafa termése. A kólafa (Cola) a mályvavirágúak (Malvales) rendjének kakaófélék (Sterculiaceae) családjába tartozó trópusi növénynemzetség. A kólafák Afrikában őshonosak, de két fajukat, a C. acuminatát és a C. nitidát a világ legtöbb trópusi vidékén termesztik.
A kóladiónak viszonylag magas a koffein-, teobromin- és csersavtartalma. A kóladió 5 cm hosszú, barna, napon szárított magjából készül a kedvelt üdítőital, a kóla. Ez a kóladióból (és ritkán a kólafa leveleiből) kivont ízanyagokat, fűszerolajokat és más aromaanyagokat, karamellszínezéket, cukrot és/vagy szintetikus édesítőszereket, foszforsavat vagy citromsavat, szén-dioxidot, és 86-92 térfogatszázalék vizet tartalmaz. A diabetikus kólákban főként mesterséges aromák és édesítőszerek vannak, víztartalmuk pedig csaknem 100%. Afrikában a kóladiót élénkítőszerként rágják. Az étkezés előtt elrágott apró kóladiódarabkák serkentik az emésztést. Brazíliában és a Karib-tenger térségében a kóladiót természetes drogként fogyasztják mérgezések, másnaposság és hasmenés ellen. Finomított hatóanyagait szívgyógyszerként és a központi idegrendszer működését serkentő szerként használják.
Az idős kólafák magassága elérheti a 12-20 m-t, legjobban alacsony fekvésben, homokos vályogtalajon termeszthetők. Örökzöld, bőrnemű leveleik hasábosak, virágaik sárgák. Magvaik húsosak, 2,5-5 cm hosszúak, fehér, barna vagy vörösesszürke foltosak, fanyar ízűek, idővel aromássá válnak.

Mahleb
Igénytelen, ellenálló fa, a cseresznye alanyának ültetik.
Konyhai fűszerként a görögök, törökök, örmények, libanoniak, szírek használják magbelét. Fő exportőr Szíria.

Mályva
Egyiptomban a mályva egy nemzeti fogás, a melokia ("zöld leves") hozzávalója.

Nigermag
Afrikai származású, egyéves, olajos magvú, fészekvirágzatú növény. Rég elterjedt Indiában is. Fehérjedús (30%) pörkölt magját eszik, édességekbe teszik. Madáreleség. Sárga, ízletes olaja étkezésre, világításra stb. alkalmas.

 Piri-piri
A csípős, apró "madárszem"-típusú csilipaprikát a portugálok honosították meg afrikai gyarmataikon. A kontinensen aztán széles körben elterjedt és elnevezték piri-pirinek (vagy pili-pilinek).

Gyümölcstermő protea
Dél-Afrika nemzeti növénye a protea. Gyönyörű örökzöld fácska, ovális, viaszos levelekkel. Fiatal, zöld hajtásai négyszögletesek, melyek később megbarnulnak, s kerekdedek lesznek. A proteák fantasztikus szépségű virága vágott virágként, majd szárazvirágként is a legdrágábbak közé tartozik, ha kapható exkluzív virágüzletekben. A protea angolaensis ráadásként még ehető, finom gyümölcsöt is terem. Nem kényes, könnyen nevelhető, télen 10 °C-on is áttelelő növény.

Soumbala, fejesakácmag
Nyugat-Afrikában (Mali, Burkina Faso) az asszonyok készítik több napon át a néré (Parkia biglobosa) magjából. Labdacsok formájában árusítják, ami hónapokig elálló ételízesítő. Gazdag proteinben és ásványi anyagokban.

Szumák
Termése savanyító fűszer. A cserzőanyagtartalma miatt is termesztik.
Az ecetfa (Rhus typhinia) rokona, ami szépsége és lombszíneződése miatt nálunk parkokban kedvelt növény.

Vadfokhagyma
Virágjukért ültetik, de egyre inkább használják a dél-afrikai konyhában is.

Vadmangó
A bálványfafélék (Simaroubaceae) családjába tartozó, Afrika trópusi vidékein őshonos fa. Ehető, sárga termései emlékeztetnek a mangóéra. Zsírban gazdag magvaiból a helybéliek kenyeret és egyféle vajat készítenek, kemény fáját építőanyagként használják.

Zinziba
Levelét, gyökerét használják, elsősorban gyógynövény, olaj is készül belőle.
Kenyában a maszájok húst ízesítenek és tartósítanak vele.