Nem politikai értelemben, hanem fizikailag van kettéválóban a fekete kontinens: geológusok szerint megnövekedett a szeizmikus tevékenység Afrika északi részén, s a kontinens lassan, de biztosan szakad ketté.
hirdetés
 

A kutatók szerint a régió lávája megegyezik a tengerfenék magmájával, s hogy egy napon végül víz borítja majd a mostani sivatagok egy részét.

Cynthia Ebinger, a New York állam északi részén fekvő Rochester egyetemének geológusa alig hitte, amit az Etiópiából telefonáló férfi mondott neki. Az illető, egy helyi ásványipari vállalat munkatársa, arról tudósította a professzor-asszonyt, hogy kitört Észak-Etiópia híres vulkánja, az Erta Ale.

Cynthia Ebinger, aki hosszú éveken keresztül tanulmányozta a vulkánt, teljesen megdöbbent. Az Erta Ale krátere ugyan mindig tele volt ezüst-fekete lávával, ám évtizedek óta nem tört ki. A telefonhívás után, tavaly novemberben, az amerikai kutatónő el is repült Etiópiába, s fejcsóválva konstatálta: a híres vulkán valóban forrong, tűzpiros lávát lövell az égbolt felé.

Ám ez az észak-etiópiai eset nem különleges történés, legalábbis a geológusok számára: Afrika északi vidékein ugyanis több helyütt is morog a Föld, az egész térség gyors ütemben változik.

A mélyben tektonikus mozgásokat rögzítenek, a felszínen megnyílik a Föld, reng a sivatag alatti talapzat, harciaskodnak a tűzhányók, és emelkedik a tengervíz szintje. A szakemberek bizonyosak abban, hogy Afrika a földtanban soha nem látott sebességgel szakad ketté.

Az első törésvonal a kontinensen évmilliókkal ezelőtt keletkezett, és "eredménye" a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl lett. A második törést, amely Etiópiától Mozambikig nyújtózkodik, Great Rift Valley (Nagy Törés Völgye) néven ismerjük, s vonalán több vulkán található. A tudósok szerint ezt is tengervíz borítja majd, igaz „csak" néhány millió év múlva.

Csakhogy a Danakil sivatagot - ahol olyan forró a levegő, mint egy sütőben és a talajt só-lerakódások borítják - állítólag jóval "hamarabb" elérheti a tengervíz. Ezen a vidéken egyedül az alacsony, huszonöt méteres dombok állják útját a Vörös-tengernek, az "apró hegyek" mögötti talaj már jócskán meg is süllyedt, a korábbi talajszintről méterekkel mélyebbre.

Persze, pillanatnyilag egyetlen szakember sem állíthatja teljes biztonsággal, hogy a tengervíz mikor önti majd el a sivatagot, de abban egyetértés látszik kialakulni, hogy amikor ez megtörténik, akkor gyors lesz.

"A hegyek akár napok alatt is eltűnhetnek a vízben" - állította Tim Wright, az angliai Leeds egyeteme környezetvédelmi karának kutatója egy minapi konferencián, amelyet az Amerikai Geofizikai Szövetség szervezett San Franciscóban. S tény, hogy ez a folyamat, a maga nemében, valóban kicsit gyorsnak tűnik: az elmúlt esztendőkben a tudósok évente pár milliméteres elmozdulást mértek, Loraine Field, a bristoli egyetem professzora - ugyanezen az amerikai konferencián - azonban arra figyelmeztetett, hogy a talaj mostanában, sok helyen, méteres nagyságban nyílik meg.

"Az elmúlt öt esztendőben Észak-Afrika földtani átalakulása drámaian felgyorsult - fejtegette Wright professzor, részletezve, hogy minden egyes földmozgás, még a legkisebb is, mély hasadásokat idéz elő a sivatag talapzatában, és Észak-Afrika mélye, a lassanként egymásra csúszó mélyrétegek miatt, ma már úgy fest, mint egy összetört pohár.

A földmozgások, földrengések az óceán mélyén történnek, s a víz alatti hegyek repedései közül láva tör elő. Ez folyvást új földtömegeket nyom össze, amelyek - a megkeményedés után - a tenger talapzatába szervesülnek. Feltörésekor ugyanakkor a magma "szétspriccel" az óceán talapzatán, elmozdítva tektonikus platókat és földmozgásokat generálva ezzel.

A geológusok megfigyelték, hogy a tadzsurai öbölnél (amely Dzsibutinál van) az elmúlt hónapokban állandósult a kisebb rengések sorozata, és ezek a rengések a szárazföldhöz egyre közelebb és közelebb fordultak elő. Tim Wright szerint az óceán talapzatának kettéválása fokozatosan közelít majd a szárazföldhöz, és az etiópiai sivatag hasadásai máris ennek a látható jelei lennének. Ez ráadásul olyan földtani látványosságot hozott létre, amelyet amúgy csupán mélyen az óceán felszíne alatt lehet látni.

A tenger mélyén zajló és tektonikus mozgásokat előidéző földrengéseket más tudósok is regisztrálták; például az Illinois Egyetemen dolgozó két kínai professzor, Csaui Jang és Wang-Ping Csen. Megfigyeléseit a két geológus a minap egy szakfolyóiratban publikálta. Azt fedezték fel, hogy az észak-afrikai Afar-háromszögben huszonkét helyen vannak a földfelszínhez közeli vulkánkitörések, s a magma nyolc méter széles hasadékokat vájt. Ennek a magmának egy része tört ki egyébként az Erta Ale vulkán kráteréből.

A vulkáni tevékenység kiterjedtségét jól érzékelteti az amerikai Columbia Egyetem tudósa, James Gaherty néhány adata, mely szerint a térségben folyamatos a magma mozgása, amely még a Malawi északi vidékein lévő sivatag talapzatát is meghasította, és váratlanul feltört Szaúd-Arábia alatt is.

Az elkövetkező tíz esztendőben, figyelmeztetnek egybehangzóan a tudósok, nagyon nagy mértékben megszaporodik a vulkanikus tevékenység Afrika északi részén, és ezzel picirit ugyan, de tovább "szakad" maga a kontinens is.