A Kongó-medence egy lépcsős medence Afrikában, Közép-Afrika  legnagyobb természetföldrajzi képződménye. A medence az amerikai Amazonas-medence után a világ második legnagyobb trópusi erdővidéke, az Újidő negyedidőszakában jött létre.

Az afrikai kontinens központjának déli régiójában fekszik. Területe főként a Kongói Demokratikus Köztársasághoz tartozik, perifériáin Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Gabon, Egyenlítői-Guinea és a Kongói Köztársaság osztozik. A medencétől északra a területénél 300-400 méterrel magasabb Észak-Egyenlítői hegyvidék fekszik, keletről pedig a Kelet-afrikai árkot kísérő 5000 méter magas hegylánc határolja. Délkeleti határát a Migurba-hegység, a délit pedig a Bie-magasföld jelenti. Nyugatról az 1500 méter magas Lunda-magasföld választja el az Atlanti-óceántól. A medence egyetlen szűk kijáraton át kapcsolódik az Atlanti-óceán partvidékéhez.

A Kongó-medence csaknem egész területét trópusi esőerdők borítják. Az erdőben 50 méternél magasabbra nőnek a fák, köszönhetően a medence egész évben párás és csapadékos éghajlatának. A csapadékvizet több száz apróbb folyó gyűjti, majd a medence északi peremén kígyózó hatalmas Kongó-folyóban egyesülnek. A hatalmas folyam a torkolatánál 42 000 m³/s vizet enged az óceánba, víztelenítve ezzel a medencét.

Fakitermelés
Az őserdő 80%-ban nem eredeti, háborítatlan állapotában maradt meg. A fakitermelés hagyományosan fontos a közép-afrikai államok nemzetgazdasága számára. Évente 15 000 km² erdőterületet adnak át a kitermelés számára, míg a helyreállított vagy az erdőnek visszaadott terület mérete elenyésző. Elterjedt az erdők illegális kitermelése, amely a törvényesen engedélyezettnél sokkal nagyobb kárt okoz az erdőkben. A fakitermelésből származó jövedelem szinte teljes egészében korrupt hivatalnokok kezébe vándorol, ami rendszeresen kiváltja a helyi lakosság ellenállását.