Tanzánia Magyarországnál több mint tízszer nagyobb ország Kelet-Afrika indiai-óceáni partvidékén. Az ország két szövetségi állama egykor brit mandátumterület volt: Tanganyika 1961-ben nyerte el függetlenségét és 1964-ben egyesült Zanzibárral. Neve is erre utal: Tan + Zan + a latinos ia-képző.

Az ország partvidékét a portugálok fedezték fel a 16. században. Zanzibár ekkor az arabok kezén volt már. 1889-ben a németek gyarmatosították az országot Német Kelet-Afrika néven. Az I. világháború után a Népszövetség brit mandátumterületté tette. (Kivéve egy kis területet északnyugaton, amelyet Belgiumhoz csatoltak és később abból lett Ruanda és Burundi).

A brit uralom 1961-ben viszonylag békés körülmények között ért véget, különösen, ha a szomszédos Kenyához hasonlítjuk. A függetlenné válás időszakának vezető államférfija Julius Nyerere volt. Eredetileg tanár volt, amikor az 1950-es évek elején belépett a politikai életbe. 1953-ban őt választotta elnökévé a Tanganyikai Afrikai Szövetség (TAA), mely egy civil szervezet volt, amelyben a közszolgálat dolgozói domináltak. A TAA 1954-ben átalakult, utódja, a Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió (TANU) politikai párt volt. A TANU fő célja Tanganyika nemzeti szuverenitásának kivívása volt. Tagtoborzó kampányt indított, és egy éven belül a TANU volt az ország fő politikai szervezete. Nyerere 1960-ban a brit igazgatás alatt álló Tanganyikában lett első miniszter, ezt a tisztségét megtartotta 1961-ben, amikor Tanganyika hivatalosan független ország lett.

Nyerere röviddel a függetlenség kivívása után, első elnöki időszakában, az Arushai Nyilatkozatban balra fordult, elkötelezte magát a pánafrikai szocializmus, a társadalmi szolidaritás, a kollektív áldozat és az „ujamaa” (családiasság) mellett. A nyilatkozat után államosították a bankokat és az ipari nagyüzemeket.

Amikor a szomszédos Zanzibárban a balos zanzibári forradalom megfosztotta trónjától a szultánt és 1963-ban függetlenné vált, a sziget Tanganyikához csatlakozott és 1964. április 26-án új ország keletkezett, Tanzánia. A két, addig különálló állam unióját sok zanzibári vitatta (köztük olyanok is, akik egyebekben a forradalom hívei voltak), de elfogadta mind Nyerere kormánya, mint a Zanzibári Forradalmi Kormány, mint saját értékeinek és céljainak megvalósulását.

Az 1970-es évek végén esett Tanzánia termékeinek ára, miközben a kőolaj ára emelkedett. Ez Tanzánia gazdaságát nehéz helyzetbe hozta. Tanzánia a kommunista Kínához igazodott, attól remélve segítséget szociális vállalkozásaihoz. A kínaiak gyors segítséget nyújtottak, de csaknem minden általuk támogatott beruházást importált kínai munkaerővel építettek fel. Ugyanekkor Tanzániában erőszakos módon hoztak létre nagy szövetkezeti gazdaságokat, amelynek eredménye a mezőgazdaság hatékonyságának romlása, csökkenő termésmennyiség lett. A kollektivizálás következtében Tanzánia a nehezen élő farmerek országából az éhező szövetkezeti parasztok földje lett. Az 1980-as években az országban a gazdasági válság következtében zűrzavar uralkodott el, a társadalmi igazságosság célja egyre illuzórikusabbá vált, terjedt a felismerés, hogy a szocializmus felépítése nem lehetséges. Ugyan a döntés mélységesen népszerűtlen volt, de a tanzániai kormány az 1980-as évek közepén feltételekhez kötött hiteleket vett fel a Nemzetközi Valutaalaptól. „Strukturális átalakításra” vállalkoztak. A feltételek között szabott határidők voltak az állami szektor majdnem teljes felszámolására (az Afrikában szokásos mérték alá), a pénzügyi és mezőgazdasági piac deregulációjára. Az 1980-as évek közepétől a korai 1990-es évekig Tanzánia nemzeti összterméke (GDP) lassan nőtt, miközben a szegénység elmélyült.

1995-ben tartottak első ízben szabad választásokat.