Ruanda Magyarországnál három és félszer kisebb ország Afrika középső részén, az Egyenlítőtől délre. Neve bantu népnevet őriz. Az egykori német gyarmat 1920 és 1962 között – Népszövetségi, majd ENSZ gyámsági területként – belga fennhatóság alá tartozott. Burundival együtt, Ruanda-Urundi néven. Függetlenségét 1962-ben kiáltotta ki. Az ország felszínének zömét a Kelet-afrikai-magasföld uralja, amelyet nyugatról a Kivu-tó árka, északon pedig a vulkanikus Virunga-hegység határol. Földje ásványkincsekben szegény, csak volfrámot, aranyat, berillt bányásznak elenyésző mennyiségben. Afrika legsűrűbben lakott országában – felaprózott parcellákon – kávét, teát, földimogyorót, maniókát, banánt termesztenek. A földművelő hutu és a főleg állattenyésztésből élő tuszi törzsek állandó viszályban állnak egymással, ami 1994-ben népirtásig fajult.

A mai Ruanda területén eredetileg a pigmeusokhoz tartozó twa törzsek éltek. A 15-16. században észak felől magas termetű, hamita eredetű pásztorkodó népek, tuszik és a bantu hutuk vándoroltak be, és hoztak létre egy feudális királyságot.

Egyes vélemények szerint, a hutuk és tuszik eredetileg nem két különböző nép, hanem egy nép két különböző kasztja vagy rétege vagy osztálya. A tuszik marhát tartottak és ők voltak az arisztokraták. A közrendű földművesek pedig a hutuk. Mivel egy nép, a körülöttük élő más népek közös néven: kinyarwanda vagy banyamulenge nevezik őket.

A németek az országot 1890-ben a szomszédos Burundival együtt Ruanda-Urundi néven Német Kelet-Afrikához csatolták. Az első világháború során a belgák foglalták el, és 1923-ban Belgium mandátumterülete lett. 1962-ben belső önkormányzatot kapott, és az ENSZ Közgyűlésének döntése értelmében Ruandát 1962. július 1-jén független köztársasággá nyilvánították.

A két népcsoport (hutuk és tuszik) közötti ellentét az 1930-as években alakult ki. A belgák politikája csak súlyosbította a helyzetet. Ők nem egységes népként, hanem két külön rasszként kezelték őket és megakadályozták a két osztály között korábban meglévő szórványos átjárást. A helyi igazgatás teljesen a tuszik kezébe került. A gyarmati időkben az oktatási rendszer csaknem kizárólag tuszikat képzett. Ugyanakkor a függetlenségi törekvések vezetői a tuszik voltak, akik a függetlenségtől a korábbi királyság maradéktalan helyreállítását remélték. A tuszi királyságokat ugyanis a belgák nem számolták fel, de jelentősen korlátozták hatáskörüket.

1990-ben véres polgárháború tört ki Ruandában. A tuszi kisebbség meg akarta dönteni a hutuk hatalmát. 1993-ben tűzszünetet kötöttek, koalíciós kormány alakult, de egy évvel később ismét kiújultak a harcok, sőt átterjedtek a szomszédos Zaire-ra is, ahol szintén polgárháborús állapotok uralkodtak. A polgárháború, népirtás és az ezeket követő menekültválságok során kb. másfél millió ember halt meg.

A népirtásért felelősségre vonták a korábbi ruandai elnököt, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de a Ruandai Nemzetközi Törvényszék (ICTR) munkája jelenleg is zajlik. A harcok 1994-ben véget értek, de Ruanda továbbra is érintett a zairei polgárháborúban.

Ruandában új koalíciós kormányzat alakult 2001-ben. 2003. márciusában új alkotmányt fogadtak el, amely egyenlő jogokat biztosít a két népnek, a parlamentben pedig fele-fele arányban jelöli ki a képviselőket.

2009. november 29-én a Brit Nemzetközösség tagja lett.