Burundi egy afrikai ország, mely a kontinens keleti részén, Ruanda, Tanzánia és a Kongói Demokratikus Köztársaság között helyezkedik el. A Nemzetközi Valutaalap 2009-es GDP-mérése szerint a Föld legszegényebb országa

A térség legkorábbi lakói a pigmeusok közé tartozó twa nép. Őket váltották fel részben beolvasztva a bantu vándorlás során a bantu (hutu) törzsek.

Burundi a 17. századtól független királyság volt. A Burundi Királyság eredete mítoszok ködébe vész. A legendák szerint az alapító dinasztia első tagja, Ntare Rushatsi Rwanda felől érkezett Burundiba a 17. században; valamivel megbízhatóbb források szerint a délkeleti Buha környékéről érkezett és Nkoma környékén alapította királyságát.

A rabszolga-kereskedelem megkímélte ezt a területet. 1885-ben német védnökség alá került. Az I. világháborúban Belgiumhoz került. 1923-ban Ruanda-Urundi népszövetségi mandátumterület részeként kormányozta Belgium. A II. világháború után belga igazgatás alatt maradt, mint ENSZ gyámsági terület.

1962-es függetlenné válásától az 1993-as választásokig Burundit katonai diktátorok sora uralta. A királyságot 1966-ban számolták fel.

Ezekben az években gyakori volt a súlyos etnikai erőszak. 1965-ben hutu szélsőségesek megpróbálták a tusziktól megtisztítani Busangana települést az ország közepén fekvő Muramvya tartományban. 1972-ben, 1988-ban és 1993-ban tuszi kisebbségiek estek áldozatul hutu szélsőségesek népirtásainak. Ezeket olyan szervezetek szervezték, mint az UBU (Burundi Munkáspárt), PALIPEHUTU és később a máig hatalmon lévő CNDD-FDD.

1993-ban Burundiban demokratikus elnökválasztást tartottak, ahol a hutuk  által dominált Burundi Demokrácia Frontja (FROBEDU) győzött. A FROBEDU vezetője, Melchior Ndadaye lett Burundi első hutu elnöke, de néhány hónappal később tuszi katonatisztek meggyilkolták. Ekkor hutu szélsőségesek tuszi civilek ezreit mészárolták le. Több százezren menekültek külföldre.

A bizonytalan helyzet 1996-ig tartott, amikor az egyik korábbi elnök, Pierre Buyoya jutott hatalomra katonai puccsal. 2000 augusztusában Burundi nagyobb politikai csoportjai béketárgyalások megkezdésében állapodtak meg. Az ország szerencsétlenségére nem lehet megkülönböztetni a politikai erőket a népirtásban vétkesektől, így az utóbbiak is szerepet kaptak a nemzeti intézményekben. Megállapodtak a demokrácia helyreállításának menetrendjében. Évekkel a tuszi kisebbség elleni népirtás után, 2003-ban fegyverszünetet kötött a kormány és a legnagyobb hutu lázadó csoport, a CNDD-FDD. Ugyanazon év áprilisában Buyoya elnököt a FROBEDU vezetője, Domitien Ndayizeye váltotta fel. De a legszélsőségesebb hutu csoport, a PELIPEHUTU-FNL (többnyire csak FNL néven említik) elutasította a tárgyalásokat. 2004 augusztusában megöltek 152 kongói tuszi menekültet Gatumba menekülttáborban Nyugat-Burundiban. Válaszul a támadásra a burundi kormány körözést adott ki Agathon Rwasa és Pasteur Habimana, az FNL vezetői ellen, és terrorszervezetnek minősítette a csoportot. De letartóztatni nem tudták őket. Viszont az ENSZ Burundiba küldött képviselői néhány hónap múlva találkoztak ezzel a két emberrel Kenyában, Nairobiban.

2005 májusában az FNL és a burundi kormány fegyverszünetet kötött, de a harcok folytatódtak. A felújított megbeszéléseken az FNL előzetes amnesztiát követel a fegyverletételért cserébe. A 2005 közepén tartott választásokon a korábbi hutu lázadó Demokratikus Erők Védelmének Nemzeti Tanácsa (CNDD-FDD) győzött. 2006. szeptember 7-én újabb fegyverszünetet kötöttek, de a brit kormány az utazókat "növekvő feszültségre" figyelmeztette Burundiban.