A Zöld-foki Köztársaság egy szigetállam, Afrika legnyugatibb pontjától – a Zöld-foktól – néhány száz kilométerre nyugatra, az Atlanti-óceánban. A portugál eredetű név a tengerbe nyúló foknak egykor buja növényzetére emlékeztet. Portugália gyarmata volt, 1975-ben nyerte el függetlenségét. A szigetcsoport 10 nagyobb szigete közül 9 lakott, míg 5 kisebb szigete lakatlan. A szigetek vulkanikus eredetűek. Ásványkincsekben szegény ország. A trópusi szavanna éghajlaton kávét, cukornádat, dohányt, banánt termesztenek. Fontos megélhetési forrás a halászat és a halfeldolgozás. Az Európa és Dél-Amerika között közlekedő hajók üzemanyag-felvevő helye, valamint a tengeralatti kábelek gyűjtő- és elosztóközpontja.

A lakatlan szigeteket 1445-ben António Fernandes fedezte fel, de szigetek felfedezőjének hivatalosan Alvise Cadamostót tekintik, aki 1456-ban járt itt. A szigeteket lakatlannak találták és semmi sem utal korábbi lakosságra. A szigetek mai nevüket 1461-ben kapták. Akkor szervezték portugál gyarmattá. A portugálok a szigetekről indultak útnak Nyugat-Afrikába. Kolumbusz Kristóf 1498-ban járt a szigeteken.

A szigetek első települése az 1462-ben alapított Ribeira Grande volt (ma Praia).

1532-ben lett hivatalosan Portugália gyarmata. A 16. században elindult a rabszolga-kereskedelem Afrika és Amerika között, és ennek egyik állomása a szigeteken volt; fontos vízfelvevő hely volt, ahová idővel cukornádültetvényeket is telepítettek.

1850-ben megnyitották São Vicente település kikötőjét. Ezután nagy szénbányákat nyitottak a szigeteken.

1975. július 5-én Portugália függetlenséget adott a szigeteknek. Az első államfő Aristides Pereira volt.